Nyíregyháza mellett, Sóstón, a Tölgyes Panzióban, Puskás Lászlónál járunk, ahol minden csupa tölgy. Tölgyerdő veszi körül a tölgyfaborítású Tölgyes Étterem és Panziót, belépve tölgyfa-nyugalom fogad, és a tulajdonos a tölgyfa gyökérzetéhez hasonlatosan mély szeretettel beszél a helyről, miközben a hipertechnológiájú konyhában finoman sisteregnek a serpenyőben a szarvasgombás tölgyfaszeletek. És a nyílászárók tölgybarnára vannak pácolva, és a pincér tölgybarna szemekkel kérdezi, szeretnénk-e megkóstolni a tölgyfahordóban érlelt tölgypálinkát.
Puskás Lászlóval azonban nem a tölgy, hanem a technikai sportok iránti rajongás teremt közös nevezőt, van a beszélgetésnek egy pillanata, amikor majdnem kimegyünk csapatni egyet, végül mégis maradunk, s kibontakozik előttünk egy vállalkozói történet, akár tavasszal a tölgylomb.
A Tölgyes Étterem és Panzió tulajdonosa multi cégeknél töltött be különféle pozíciókat, e minőségében bejárta a világot, dolgozott több kontinensen is, mindenhol érzékenyen a helyi értékekre, a szépre és a különleges épületekre. A különleges épületek Puskás László gyöngéi, ezért vágott bele még a kilencvenes években, ahogy ő fogalmaz, első „munkájába”, a nyíregyházi ír kocsmába, a 424-be.
Álljunk itt meg kicsit.
Az nekünk nagyon tetszik, hogy valaki a „munkájának” nevezi az üzleti vállalkozását. Rendbe teszi a viszonyokat, tiszta levegőt csinál, tiszteletet sugároz és ébreszt maga iránt, emberire körvonalazza a vállalkozást, egyszóval: olyan tölgyes.
Pár évvel ezelőtt Puskás úr merész döntéssel maga mögött hagyta a multi vezetői pozíciót, és belekezdett második munkájába, a Sóstói Tölgyes Csárda teljes felújításába, ami végül is Tölgyes Étterem és Panzióként történő reinkarnációvá sikeredett. Ez nem baj egyáltalán: a Tölgyes minden porcikája igényes, átgondolt, letisztult és mai, miközben a neve múltba utaztat.
A Puskás Lászlóval folytatott beszélgetésünk „legtölgyesebb” része mégsem a múltra vagy a jelenre, hanem a jövőre vonatkozik. Tegyék ahhoz a részhez a kurzort, hogy „Hova tart?” és fogadják be szeretettel a Tölgyes tulajdonosának szép vízióját a családi vállalkozásról, amelyben az üzlet generációról-generációra egy-egy új ötlettel, elemmel gazdagodva fejlődik tovább. A tölgyfát sem magunknak ültetjük, nem mi élvezzük a hasznát, de vállaljuk a felnevelésével járó sok munkát, feladatot. Így megértjük azt, hogy Puskás László miért vállalta a panzió létrehozásának a terhét, a panzióban az utolsó csavarig miért a legjobb minőség került beépítésre. A családunknak mindent, a mindenből pedig a legjobbat szeretnénk adni.
A lehetőség. E fogalom köré építette fel vállalkozását Puskás László. Lehetőséget szeretne biztosítani családja minden tagjának, hogy vállalkozóként a sajátjukat építsék, lehetőséget a biztonságra, lehetőséget a sikerre.
Lehetőséget, egy olyan csapat felépítésére, ahol nem alkalmazottakkal, hanem munkatársakkal tud együttdolgozni, biztosítva a kiszámíthatóságot, mindenki számára a biztos jövőt.
Lehetőséget egy jó üzleti tervben rejlő pályázathoz, ami aztán a megvalósuláshoz vezetett.
