Amikor életemben először vetődtem Bikalra, az akkor megnyitott Reneszánsz Élménybirtokra, csak néztem, mint engedetlen puli a kútgém tetején, s arra gondoltam, ki a jóisten csinálta ezt az egészet, ott, látszólag mindentől távol.
Amikor életemben először találkoztam Kollár Lászlóval, a Puchner Birtok, s benne a reneszánsz tematikus park kitalálójával és tulajdonosával, mindjárt felfigyeltem a lényét környező különös vibrálásra, s arra gondoltam, semmi más nem lehet a megoldás, csak az, hogy ő Mátyás király reinkarnációja, és hogy otthonosabbá varázsolja magának a világot, kreált néhány tucat hektárnyi középkort. Csak azért, hogy mindenki tudja, merre hány méter.
Amikor életemben először kezdett járni a kislányom, pont Bikalon voltunk, elvittük oda szerepelni Helyey Lászlót, a Forró szél Surdájának magyar hangját, hivatásos Mátyáskirályt, és arra gondoltam, hogy tessék, ez a gyerek néhány száz évvel odébb lépked a jelennél.
Nincs ebben az egészben semmi különös. Kollár László huszonegyedik századi varázsló, főtevékenysége az imagináció, vagyis a képzelet erejével alkot, teremt valóságot. Teljesen hétköznapi történet, amely egy 1991-es árveréstől a végtelenbe tart.
Amikor életemben először gurultunk be filmforgatási célzattal a Puchner Birtok parkolójába, 2012 novemberében, Bikalra, nem találtam helyet, mindenhol családi SUV-ok és ötven-hatvan felső-közép kategóriás kocsi parkolt. Kedd, semmi különös, válaszolta érdeklődésemre a recepciós hölgy, csak megint teltház van. Köszönöm, mondtam és elráncigáltam a parkoló közeléből a válságtudatomat.
Nesze neked, vállalkozói siker emberi tényezői: tessék megnézni a filmet, mindössze hat és fél perc az egész, felsejlik benne egy vállalkozó-varázsló különös, megosztó és vitán felül erős filozófiája. És ebben az esetben a filozófia szó nem nagyzolás, hanem tényleg, amiket Kollár László mond, az filozófia.
Véletlenül nem arról volt szó, hogy a filozófia amolyan tarisznyás-borozgatós úri huncutság?
Kollár László és a Puchner Birtok története igazolja, hogy a filozófia hatékony üzleti felhajtóerő. Ez az ember gondolkodik, gondolatainak erejét az anyagba plántálja, amitől az a holt anyag megelevenedik. Az Élménybirtok közel korhű favázas házainak faanyagait maga szedte össze három ország bontásaiból, a kollári reneszánszban nem szerepel száz évnél fiatalabb gerenda, a bástyák és tornyok téglája mind egy szálig bontott, s majdnem mind pecsétes, ha szabad így bennfenteskedni tégla-ügyben.
Semmi különös nincs abban, hogy valakinek több tízezerre tehető törzsvendége van, hogy közülük több ezerrel személyes kapcsolatot tart fenn a gazda, s hogy legfigyelemre méltóbb személyes képességének azt tartja, hogy érdekli, amit mondanak neki.
Kell a reneszánsz. Olyan a helyzet, hogy szükség van a szüntelen megújulás művészetére. Az élet összes területén. Ez a válasza Kollár Lászlónak a Reneszánsz Élménybirtok genezisét firtató kérdésre.
Persze, eszembe jut Pepin bácsi és az európai reneszánsz, hogyne kalandoznék el Bikalon kissé fülledtebb irányba, de szerencsére nekem csak az a feladatom, hogy jelenlegi lehetőségeink keretei között megismertessem a blog-olvasó közönséggel Kollár László és a Puchner Birtok üzleti sikertörténetét.
Megtettem, örömmel tettem.
Ezután következik a ráadás.