Egy történet akkor jó, ha kezdetben enigmatikus a vége pedig csattanós. A címmel az Újfehértó Kft. és tulajdonos-ügyvezetője, Dr. Vécsei István vállalkozói történetének engimatikusságáról szeretnénk gondoskodni, mert mégis miképp vezethet egy Nyíregyháza-közeli, 120 embert foglalkoztató, korszerű technológiájú péküzemből bármilyen út a budapesti Művészetek Palotájába, tehetjük fel a kérdést.
Hogy a zavart, a meglepetést, blog-olvasóink szobájában a döbbenet és a várakozás sziklakeménységű csendjét tovább fokozzuk, eláruljuk, hogy ez a különös út ráadásul Újfehértóról indulva Pécsen át vezet, ha vezet egyáltalán, a Lágymányosi-híd pesti hídfőjéhez.
Mellékesen közzé kívánjuk tenni most ama rég bontakozó gyanúnkat, hogy az utak úgy általában Pécsen keresztül vezetnek akárhová, bárhová és mindenhová egyaránt. És csakugyan, azért folytatjuk így, mert az a szó vált kikerülhetetlenné, hogy csakugyan. Szóval csakugyan.
Dr. Vécsei István Újfehértón született, mint elmesélte nekünk, gyerekkorában megrémítette a nagyváros, Nyíregyháza, ahová felvételt nyert egy művészeti iskolába, ezért aztán a matematika és a történelem felé fordult érdeklődése. És hová lehetett annak idején matekból és töriből felvételizni? A közgázra, pontosan, bár máig nem tudjuk, mi vonzotta végül a pécsi közgázra hősünket. Mindenesetre kikötött a városban, amely egyedüliként a magyar városok közül arccal Bizánc, s nem Róma felé néz, s ez a kikötés valójában az addigi csendes pihenő végét jelentette, mert hát ilyen város ez a Pécs, hogy azt hiszed kikötsz, miközben kihajózol. István a hetvenes évek pécsi közgáz-oktatói, az uránvárosi Olimpiában betöltött pultosi állás, meg a „pécsi szél” hatására kihajózott az élet nyílt vizeire, új horizontokat robbantott előtte a hajdani Pécsi Műhelyes szellemiség, amely a közhiedelemmel ellentétben nem csak a kultúra és a művészet, hanem például a közgazdaságtan terén is elemi erővel hatott. Pécs-edzett fiatalemberként tért haza, s nyolcvanas években máris gmk-t alapított, a rendszerváltást követően pedig beállt a korai nyugati-autókereskedelem aranykeresői közé, hogyan máshogy, mint sikerrel, ezért is juthatott el odáig, hogy már a kilencvenes évek első felében befektetési szándékkal vásárolta meg az újfehértói kis, ötfős pékséget.
A kenyér mágikus dolog, mert, miként köztudott, Brahman legmagasabb alakja a táplálék, a táplálék pediglen mifelénk, a zsidó-keresztény kultúrkörben maga a kenyér, amely matéria és szellem egyben, tehát beláthatjuk, hogy aki érzékeny a lényegre, nehezen tud lejönni róla.
Dr. Vécsei István sem jött le a kenyérről, a jó befektetés, az ígéretes biznisz valahogy hivatássá növekedett a kezei között, az újfehértói kis pékség meg lassacskán dagadt, dagadozott, akár a szép kovászos kenyértészta, hogy István veleszületett vagy a pécsi közgazdászok által nevelt üzleti intuíciója révén mára csomagolt-áruban a nagy kereskedelmi hálózatok egyik fontos beszállítója legyen.
Dr. Vécsei István nagyon szimpatikus ember. Nem azért, mert megérintette Pécs, vagy mert mindennapi kenyerünket adja, s nem is azért, mert Toyota Camry hibryddel autózik, hanem csak úgy, meg mindenért. Jó volt nála lenni, beszélgetni vele, olyan ember, akiről az jut az eszünkbe, hogy normális. A szó legszebb és legtisztább értelmében. Ott ül a nagy péküzemben, és köszöni szépen, élvezettel játszik. Komolyan, de azért kellő huncutsággal a szemében, amiből látjuk, hogy élvezi a játékot.
Ja, igen, elnézést, a Művészetek Palotája....
Dr. Vécsei István klasszikus zene rajongó, valaha zongorázott, és minden vágya, hogy bérletes legyen a MÜPA-koncerteken. De azt mondja, még nem, még korai, mert a kenyér még Újfehértóhoz köti. Tetszenek ezt érteni? Egy ember, aki felépített egy 120 fős üzemet, megvan mindene, még nem engedi meg magának azt, amit a legjobban szeret! Ez a felelősségteljesség? Igen. Tanulhatunk ebből? Mi egészen biztosan, más meg döntse el maga.
Most pedig elárulom, hogy folyamatosan durva őrlésű zsemlemorzsát kutatok az üzletekben, mert azzal jó panírozni. De mindenütt a porfinomságút kapom, azzal nem jó panírozni. Istvántól kaptam több zacskó durva zsemlemorzsát, az imént bepíroztam vele négy filézett csirkecombot, most fogom őket bedobni a közepesen forró olajba.
Ez tehát a csattanó, ami jelen esetben fröccsenő.
