Most, hogy beüzemelték Burgeont, a hamburger-készítő automatát, ami tíz másodpercenként dob össze egy hambit, igazán felértékelődik a vállalkozói siker emberi tényezőit feltáró sorozatunk, hiszen a jövőben kiesik a harmadik diploma megszerzését követő C-verzió, a gyorséttermi elhelyezkedés, így egyre több fiatal fordul majd az önálló boldogulás lehetőségei felé.
Elsősorban nekik ajánljuk a Simon István egyéni vállalkozóval készített kisfilmünk megtekintését.
Előre kívánjuk bocsátani, hogy Simon István valóságos személy, nem mi találtuk ki. Bár miután megismertük és beszélgettünk vele, egyöntetűen foglaltunk állást: ha nem lenne, ki kéne találni. Miért? Hát, hogy egy humánus, a szépre és a jóra felépített világ részesének érezzük magunkat, hogy legyen kedvünk hinni az élet értelmében és a szeretet erejében, hogy elhiggyük, a többiek körülöttünk nem azért vannak, hogy pofonokat osszanak nekünk, s hogy elszenvedjék a pofonjainkat, hanem azért, hogy közösen alkossunk és örvendezzünk. Komolyan.
Csak annyit mondtak nekünk, hogy Simon Istvánt, a műanyag fröccsöntő egyéni vállalkozót keressük Kőröshegyen, a kultúr után balra. Már láttuk is magunk előtt a hullámpala tetejű ipari kalyibát, a műanyag-mérgezéstől kapatos, kukacos sapkás szakikat, mert mégis mit képzeljünk 2012-ben, ha azt halljuk: egyéni vállalkozó.
A kultúr után befordulva mi lettünk kapatosak a látványtól: elénk tárult egy kis Bajorország, közepén egy csillogó, hatalmas gyárcsarnok, előtte hófehér zúzott kővel borított, tágas parkoló, beljebb biztonsági rendszer, VIP-parkoló, és mindenütt gyönyörű növényzet.
Mint kiderült a Simon egyéni vállalkozás csaknem négyszáz munkatársat foglalkoztató autóipari beszállító vállalat, amelynek termékei szinte az összes európai autóban megtalálhatók. A 2008-ban induló válság súlyos csapást mért a vállalkozásra, egyik napról a másikra elvesztette megrendelés-állományának 90%-át, az akkori 210 dolgozóból Simon úr fájdalommal megvált száz kollégájától, de mivel összesen csak húsz embernek való munka maradt, a többieket két éven át képezték és foglalkoztatták a tartalékok terhére. Simon István hitt a kilábalásban. Az utolsó pillanatban újraindult az autóipar, 2010-től az két éve lebocsátott dolgozók nagy részét visszavették, 2012-re már 380 főt foglalkoztatnak és folyamatosan bővülnek.
Mindez szép, meggyőző és példaértékű.
De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy amikor Simon Istvánnal a gyárban sétáltunk, tapasztaltuk, hogy az emberek megörülnek neki, mosolyognak rá. Szeretik. Az egykori kisiparost ma gyártulajdonosként szeretet és megbecsülés veszi körül, valószínűleg semmi másért, hanem mert ő is szeretetet és mások iránti megbecsülést sugároz.
Nézzék meg a videót, ha el szeretnék hinni, hogy létezik Magyarországon az emberi alapértékeken nyugvó példaértékű üzleti siker. Lehet, hogy csak számunkra olyan kiemelkedő Simon István emberi és vállalkozó története, hogy mágusnak gondoljuk, ha így van, mindenkitől elnézést kérünk a túlzás miatt.
De mágus, erről biztosíthatjuk Önöket.